Remélem, ebből érzékelitek, milyen tünemény és okos lány vagyok.
Amúgy szerdán, július 11-én érkeztem ide hajnali órákba, Ruhpoldingba, Németországba. Fantasztikusan gyönyörű hely. A kép csupán illusztráció, de a városban tényleg csupa ilyen házak vannak, elbűvölő.
Eredetileg úgy volt, hogy takarítőnő leszek, helyette unokatesóm kisfiára, Tomikára vigyázom, vagyis csőszködöm, de emellett mindenféle más munkát is ellátok. Például reggel 7-kor én szoktam reggeliztetni a vendégeket, amolyan pincérnő-féle stílusban, ami vicces meló, tekintve, hogy egy mukkot nem tudok németül (tudok köszönni mindenféle stílusban, és kérni a büfében hehe), és ha a vendégeknek kell valami, rögtön németül kezdenek magyarázni, én udvariasan közlöm velük angolul, hogy nem értem, miről beszélnek, amire ők bólintanak, majd folytatják németül... Reménytelen. Amúgy még mosogatok is (a legnagyobb, zsíros edényektől kezdve a kiskanalakig). De legfőképp Tomira figyelek. Ő az angyali teremtmény fogalmának megtestesítője. Imádom, ahogy mindenki más. Napközben játszunk, vagy sétálgatunk, de folyton figyelmet igényel, különben megenné a panzió előtt az összes kavicsot, vagy mindenhova beverné a buksiját, tudniillik